A bogáncs
A Carduus vagy bogáncs nemzetség (a carduus latinul bogáncsot jelent[1]) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjának bogáncsformák (Carduoideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. A bogáncs kórószerű tüskés gyomnövény.[2]; általában a őszirózsafélék (Asteraceae) családjának Cynareae (syn: Cardueae) nemzetségcsoportjába, különösen annak Carduus, Cirsium, és Onopordum nemzetségébe tartozó tüskés növények köznapi neve. Nem tekinthető rendszertani kategóriának.
Egyes Carduus-fajok bogarak és lepkék lárváinak tápnövényéül szolgálnak; ilyen például a sárgagyűrűs bogáncscincér és a bogáncslepke.
A carduus szóból származó Cardonnacum latinul bogáncsos helyet jelent. Ebből származtatják a történelmi Burgundia régióbeli Chardonnay falu nevét is – amiből viszont a híres Chardonnay szőlőfajta neve ered.
wikipedia.org
 |
| Változékony csüngőlepke és a földi poszméh lakmározik a bogáncson |
Változékony csüngő lepke
A változékony csüngőlepke (Zygaena ephialtes) a valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) alcsaládjának egyik, Magyarországon is honos faja.
Szárnyai feketék, fehér, sárga vagy piros foltokkal, de a potrohgyűrűje mindig sárga. Nem csak a foltok színe, de számuk is populációnként más és más.
A lepkék a nyári hónapokban, a napfényes órákban repülnek, többnyire más Zygaena fajokkal együtt. Virágokról táplálkoznak, leginkább az üde virágos réteken. Petéit csomókban rakja le, és a peték telelnek át. A hernyók pillangósvirágúakon élnek.
wikipedia.org
Poszméh
A földi poszméh (Bombus terrestris) a rovarok (Insecta) osztályába, hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és méhfélék (Apidae) családába tartozó faj.
Testhossza 11-24 milliméter közötti. Szőrzetének alapszíne fekete, előtora és potrohának második hátlemeze sárga, potrohának vége fehér.
Általában a föld fölött nehézkesen repülve közlekedik. Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, leggyakrabban egér- és vakondjáratokat használva, ahonnan csak akkor bújik ki, amikor a Nap melege már lehatolt a talajba. Az áttelelt királynő, amelyet előző ősszel termékenyítettek meg, új családot alapít. Petéit egy virágporból és viaszból álló galacsinba rakja le a padlóra a fészke közepén, melyet száraz fűvel, lombbal és mohával bélel ki. A bejárathoz egy viaszedényt csinál, amelyet mézzel tölt meg. Amikor a lárvák megnőnek, szétrepesztik a szűk viaszkamrát. A királynő virágpor- és mézadagokkal eteti az éhes lárvákat a nyelvével mindegyiknek egy csepp nyálat adva, majd újra és újra lezárja a kamrát a repedéseket kijavítva. A földi poszméh nyelve – hasonlóan a háziméhhez – egészen rövid. Hogy hozzáférjen a herevirágban levő nektárhoz, lyukat kell harapnia a virág sziromcsövének alsó részébe. A földben kikelő első poszméhek a „dolgozók”. Az ivadékok gondozását ezek veszik át, így a királynőnek csak a peterakással kell törődnie. Késő nyáron még a megtermékenyítetlen dolgozók is petét raknak. Ezekből mind „herék”, azaz hímek lesznek. Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak a nőstényekkel, amelyek aztán áttelelnek, és a következő tavasszal új családot alapítanak. Ősszel a herék elpusztulnak az idősebb poszméhekkel együtt. Egyedül a megtermékenyített nőstények maradnak életben.
wikipedia.org
